Matchbox 2008 American Superfast MB-08 '65 Austin Mini Van

Tulajdonképpen egészen mókás, hogy egy kivételével eddig csak és kizárólag speciális kiadásokban megjelent Mini Van változatokkal találkozhattatok nálunk. Három a magyar igazság, ez a post is ilyenről szól. A korábban prezentált két NRFB spéci változatért és a típusismertetőért ide kattintva érdemes megkezdeni a kalandozást. Az egyetlen amit kibontva láthattatok, egy ötös pakkból való, amilyen festéssel csak abban fordul elő, szóval ha azt vesszük, az is tekinthető különleges kiadásnak - semmiképp sem 1-xxx sorozat.

Jelen bejegyzés tárgyára végre olyan dizájnt rittyentettek ami méltó egy különleges sorozathoz. Egy klasszikus Austin-okkal foglalkozó (képzeletbeli) szerviz vagy alkatrészkereskedés színeit viseli. Alaposan felspécizték a megjelenését, a tetőre még Union Jack is jutott! Szeretem, klassz darab.

Igen, fel lehetne bontani és nyom nélkül visszazárni, de valahogy nincs lelkem ezeket molesztálni. Könyveljétek el a lustaságom bizonyítékaként!

Végre egy festés, ami abszolút méltó egy különleges sorozathoz!

A 2008-as, amerikai Superfast sornak saját tag-je van a címkefelhőben! Ha rákattintotok meg tudjátok nézni azokat a darabokat is, amik már megjelentek itt.

Matchbox 2008 American Superfast MB-05 Volvo C30

Ha van olyan Volvo, amivel úgy vagyok, mint egyszeri parasztbácsi a zsiráffal az állatkertben, miszerint „elnézem-elnézem, de otthonra nem kéne”, akkor ez az. De nem tudnám megmondani, hogy miért.

Hányféle a C30-as, számold meg fiam!
Nem tudom megmagyarázni, hogy mi a bajom vele, mert igazából szépnek találom, de nem kéne. A 2006 és 2013 közt gyártott autóból annyi motor és váltó kombináció létezik, hogy megszámolni is nehéz őket. Amin igazán meglepődtem, hogy elektromos verziója is volt, ami a gyári adat szerint 150 kilométert tudott egyetlen töltéssel. Az Autonavigátor rövid, tényszerű ismertetőjét épp annyira érdemes típusismertető gyanánt fogyasztani, mint a Totalcar egészen friss használttesztjét.

A kettővel ezelőtti postban, Bolla Gyuri Volvo múzeumos videójában ugyan C30-at nem mutat, csak utal rá, viszont az elődjeit, amik ihlették a formát részletesen bemutatja, érdemes visszakattintani!

Hogy az ilyen anyagok miért mindig vacak felbontásban vannak a Youtube-on?!

Etalon
Az a helyzet, hogy afféle mércének gondolom ezt a Matchboxot, miszerint legalább ilyen minőséget kéne képviselnie mindnek. Nem tudok belekötni! Függetlenül attól, hogy az 1-75/100-sorban, ötös-, vagy hármas csomagban jelent meg, vagy éppen spéci kiadás, mind a 11 létező színváltozata nagyon vonzó. Kívül-belül aprólékosan részletes – egyedül a kormány van a Pizza Hut-ból. A hűtőrács sem csak festékből van, mint ahogy a ködlámpák környéke sem, de ami abból van – például a hátsó lámpák – az is nagyon jól sikerült. Talán a Mini Egér és Daisy Kacsás, Disney 5 packban lévő verzió az, amit nem találok annyira vonzónak, de még az sem rossz!

Ez a Superfast sorozatban megjelent, ergo drágább kiadás nem nyújt többet az 1-75/100-aknál, de ez a konkrét darab annyiban különlegesebb, hogy létezik belőle egy ötlyukú felnis verzió is. Nem csúnya az sem – sőt – de bár teljesen véletlenül lett nekem pont ez, ezt szebbnek találom és talán-talán ez a ritkább is a kettő közül.

A 2008-as, amerikai Superfast sorról megjelent postokat a címkefelhőben található linkre kattintva tudjátok csokorba szedni. Ha jól számoltam már csak három hiányzik a teljes sorozatból.

Amerikai Superfast 2008-ból. Semmi különlegeset nem tud az 1-75/100 szériákban megjelentekhez képest, de ez csak annyit jelent, hogy minden kiszerelésben nagyon szép, részletes.

Minden megjelent színverziója telitalálat.

Ötágú felnivel is létezik ez a verzió. Ez, a postban szereplő a ritkább és szerintem a szebb is.

Matchbox 2008 American Superfast MB-12 Jaguar XK120

Vannak olyan szobor szépségű autók, melyeket csodálok, de nem akarnám birtokolni őket, mert minden centi ami megtesznek, csökkenti az értéküket és veszélyezteti tökéletes szoborszerűségüket. A Jaguar második világháború utáni első sportkocsija pont ilyen jármű. Na, ezért is jók a kisautók!

A jármű nem új nálunk, wmormo kolléga a múltban a típusismertetőt is letudta egy remek felújítás post kapcsán. Ehhez csak olyan apróságokat tudnék hozzátenni, amik inkább a szőrszálak hasogatása lenne, mintsem értelmes tartalom. Nem így Jay Leno! Neki ugyanis van egy és szokása szerint nem „vitrinben tartja” és nézegeti.

A 2008-as jenki Superfast szériából az eddig megjelent darabokra a mondateleji link mutat, szóval azon sincs túl sokat magyarázni. Tehát ami marad, az ennek a konkrét darabnak a méltatása vagy éppen annak ellenkezője.

Igazából nem tudok érdemben belekötni. Szerintem minden a helyén van, ami egy spéci szériához kell, a részletek szépen kiemelve, nagyon jó kereket választottak hozzá. A beltér lehetne valamivel részletesebb – a képeken nem látszik, de az ülések vannak meg, jelzés értékű négyküllős kormány és váltó, de ennyi. Az, hogy ez a babazokni-kék olyan szín, amitől én visítva menekülök az egyéni szociális problémám és abszolút ízlés kérdése.

Azt hiszem minden ott van rajta, ami érdemesíti arra, hogy spéci szériában szerepeljen.

Gyönyörű szobor ez így piciben is.

A beltér lehetne picivel részletesebb, de ennyi a nyűgöm csak. Meg a színe. De ez egyéni ízlésficam kérdése.

Matchbox 2008 American Superfast MB-19 '55 Chevy Bel Air Hardtop

Aki régóta követi a blogunkat, annak egyáltalán nem újdonság a TriFive függőségem – különösen az 1957-es változatot találom vonzónak. Hogy az 1955-ös Bel Air hogy kerülte el eddig e lapokat arra egy jó ok van: Szinte csak különleges kiadásokba került be.

A 2008-as, amerikai Superfast kiadásokat pont 2008 óta próbáljuk feldolgozni és még mindig nem értünk a végükre, nem vesztegetnék rájuk különösebben karaktereket, egy link az eddig megjelent postokra tökéletes ismertető az ügyben.

1955-ös Chevy szerepelt már nálunk, csak még sohasem a Matchboxtól. Az ok, hogy valamiért egyetlen egy, 1-75 szériás verziója létezik és hát elég csicsás lett szegényke. A spéci kiadásokban debütált verziói pedig... Hááát... Maradjunk abban, hogy ez a legszebb, a többi nem vonz kicsit sem.

A Matchbox valamiért csak spéci kiadásban szereti szerepeltetni az 1955-ös Chevy Bel Airt.

Megkockáztatom, hogy mind közül ez a legszebb.

Tényleg indokolt hogy speciális kiadásban szerepeljen. A többi verzióról nem merném megkockáztatni ezt a kijelentést.

 

Matchbox 2008 USA Superfast MB-17 Ford Transit

Van nekünk ez a közös betegségünk, a vanitisz. Ez időről-időre előtör belőlünk és ilyenkor... Ööö... Kéne valami képzavar... Megvan! Áldoznunk kell egy kisáruszállító bemutatásával az enyhülés oltárán! Mára – megkockáztatom – az eddig legszebb Matchbox Transit feldolgozást láthatjátok.

A negyedik, ami a hetedik

Ennek a Ford Transit generációnak az ügyében errefelé tájékozódhattok. Magyaráznám az ottani bizonyítványt egy kicsit: Egyfelől azóta kijött egy új Transit generáció, úgyhogy a post ebből a szempontból túlhaladott. Azért nem beszélünk ott ostobaságokat generáció ügyben, mert egyrészt szemben a tudományos kisáruszállító-szexualitás elterjedt álláspontjával, mi beleszámoljuk a Tanunus Transit nevű holmit is a generációk közé. Másrészt a Matchbox, a hivatalosan negyedik generáció, ráncfelvarrott változatát mintázta meg, ami annyira markánsan különbözik orrilag az elődjétől, hogy kénytelenek vagyunk külön számon tartani. Az azt megelőző – hivatalosan harmadik – generációból van a vigyori, meg a nem vigyori is, ezért tartunk mi már a hetedik generációnál. (Igen, előbb-utóbb én is bele fogok zavarodni, de mindenki őrizze meg a nyugalmát, egyelőre minden rendben.)

Korabeli reklám, ami azért jó, mert vicces.

Majdnem Volkswagen Caddy lett

Nem ismételném magam hosszabban, jó ez még akkor is, ha nem nyílik semmije, mert bele lehet látni a belterébe, ahol nagyon jópofa easter egg látható. Ez a darab, a 2008-as amerikai Superfast kiadásból van, amiből van nekem néhány darab – sajnos közel sem az összes. (Az előző link, technikai okokból az összes ilyen postot mutatja, ezt is. Nincs mit tenni, ez van. Bocs.) Érdekes visszatekinteni, hogy abban az évben azon nyígtunk, hogy mennyi spéci kiadással próbálnak minket megkopasztani – hiszen akkor volt Best of British, Best of International, Best of Muscle is „tengeren innen”.

A csak amerikában forgalmazott Superfast széria az, amivel kapcsolatban a legteljesebb mértékben maga felé hajlott a keze a szenteknek, mert volt hozzá szép papírdoboz, meg spéci, visszazárható műanyag doboz is. Akkor még az 1-120 szériában sem volt külön említésre méltó, ha gazdagon ki volt emelve festékkel pár olyan részlet, mint a világítótestek, hűtőrács, vagy hasonlók, szóval hat évvel ezelőtt biztos nem mondtam volna olyat, hogy „mennyire jó is ez, hogy hátul ezek mind megvannak, beleértve a kiegészítő féklámpát fent középen”. Hát most mondom!

A vízvezeték- és villanyszerelő gúnyába bújtatott igásló – azon túl, hogy szerintem nagyon jól sikerült – dekorációjához történet is van: Eredetileg ez a szintén 2008-as, VW Caddyhez készült, de a Volkswagen az utolsó pillanatban meggondolta magát és inkább egy egyszínű kivitelre adta az áldását. (Az, hogy mi van a VW-s népek fejében változott, ha jól tévedek, nincs másik valamiféle – valós, vagy pszeudo – cégjelzés nélküli Caddy azóta sem.) Michael Heralda, aki tervezte a dekorációt, nem volt teljesen feldobva az ötlettől, hogy kikukázza a kész munkát és azt felhasználta a Transiton. Hogy mit lehet olvasni rajta, azt majd a képeknél átvesszük!

 Az Ikarus 256 módszerrel, a P12UM25R rendszám, a "PLUMBER", azaz "vízvezetékszerelő" szóra kódolódik ki. Igen, 2008-ban már itt tartott a tudomány, és igen, régen minden jobb volt!

 A fehér duplacsík ultramenő! A szélvédő anyagából lévő első világítótestek meg még inkább!

Szaladjunk végig a feliratokon! "Garantált és okleveles (szaki által elvégzett) vízvezeték és elektromos hálózat (szerelés)". "Garantált javítások szakértők által (elvégezve)". Az ajtókon: "Kérje a játékautó kedvezményét!" (Mielőtt valaki belém köt: Igen, tudom hogy a die-cast amúgy azt jelenti, hogy présöntött, de nyilvánvaló, hogy itt milyen értelemben használják.) Na, most komolyan! Szóval ha ez itt fentebb mind nem baró egy kisautón, akkor mi az?

 "24 órában, a hét 7 napján hívhatók vagyunk." "Az Ön összes víz- és villanyszerelési igényeihez." A jobb alsó sarokban: "Hogyan vezetek?". Na, ezt ki kell bontanom! Szóval ez a valóságban az Egyesült Államokban rendszerint úgy néz ki, hogy itt van egy telefonszám és fakultatíve egy azonosító, hogyha panaszkodni akarsz a hivatásos sofőrre valamiért, akkor meg tudd tenni. Érdekes, hogy innen hiányzik a telefonszám és igazából máshol sincs, ami tulajdonképpen baki. A bal alsó sarokkal viszont az a helyzet, hogy nem tudom elolvasni! Annyira apró a betű, hogy az a bizonyos, ékszerész nagyító kéne az elolvasásához, ami nekem bizony nincs és nem is szándékozom venni. Talán az első sor "Now Hireing", azaz kb. "Felvételre keresünk", de hogy alább mi van, azt egyszerűen nem tudom kisilabizálni!

 Muszáj vagyok megmutatni becsomagolt állapotában, mert a mellékelt doboz...

 ...szerintem egészen remek,...

...hangulatában a szívemnek legkedvesebb, 70-es évekből való dobozokat idézi.

Matchbox 2008 American Superfast MB-14 Mercedes-Benz Unimog U300

Azt hiszem megkockáztathatom a kijelentést: Akármikor is nyúltak a Matchboxnál a Merci Unimog témához, az eredmény mindig kedves volt a szívünknek. A legfrissebb Unimog verzió először 2007-ben bukkan fel, mint MB-46 – rögtön kétféle színváltozatban is – de 2008-ban is ott volt az 1-75 sorozatban. Mi több, a tengerentúlon a Superfast szériába is bekerült abban az évben. Hogy nagyon tömören összefoglaljam, hogy mit „tud” a Superfast változat a normál 1-75-ökhöz képest plusszban: nagyjából semmit. Persze zöld, és nem narancssárga, ezüst, kék, vagy piros-fekete, hogy nagyjából az összes eddig megjelent, színváltozatát említsem az 1-75-ben és azon túl, meg olyan kerekei vannak, mint semelyik másik eddig megjelent verziónak, de ennyi. Ezekkel a tulajdonságaival bőven lehetne hétköznapi 1-75 is.

2008-as, amerikai Superfast MB-14, Mercedes-Benz Unimog U300, NRFB.

Ilyen kerekekkel eddig még nem volt U300-as Unimog. Meg más Unimog sem, persze.

"Szokás szerint" nem nyújt semmi extrát a normál 1-75-ökhöz képest.

Matchbox 2008 American Superfast MB-15 Lotus Exige

A napok óta tomboló májusi októberben meg sem próbálok fotózni, mert természetes fény nélkül csak nagyon zajos, rossz minőségű képeket tudok produkálni. Ezért ismét egy már régen lefotózott darab szerepel itt.

2008-ban a Matchboxnál annyiszor sütötték el a Lotus Exige-t, hogy az már a pofátlanság határát súrolja. Az egyszerű 1-75 modellel semmi bajom sincs, sőt! Azonban a szintén az ebből az évből való Best of British sorozatban megjelent modellel, már annál több. Nem tudom, hogy a fiúk El Segundo-ban hallották-e azt a mondást, hogy „három a magyar igazság”, mert még egy bőrt sikerült ugyanabban az évben lehúzni róla az amerikai Superfast szériában. (Valószínűleg nem, mert ugye van az a nem hivatalos folytatás, hogy „egy meg a ráadás”, tehát akkor kéne, hogy legyen egy negyedik is 2008-ból. Igen, gonosz vagyok.)

Mind közül ez a leginkább részletgazdag, hiszen a hátsó világítótestek is kaptak festést. A kerekek itt maradtak – helyesen – feketék, illetve lett racsingcsík a hátára. Ha lehet választani, hogy az 1-75 változatot zsákoljuk be, vagy a Superfastot, akkor valószínűleg az 1-75 a jobb vétel, hiszen bizonyosan olcsóbb. A Superfast nyújtja a legtöbbet a Matchbox Lotus Exige verziók közül, de csak minimálisan többet, mint az 1-75. Ha ennek a változatnak a magasabb árával nem foglalkozunk, akkor viszont remek modell!

2008 American Superfast MB-15 Lotus Exige, NRFB. Az eleje mint az 1-75-nél...

... a "felnik" feketék, mint az eredetin ...

... a hátsó világítótestek is kaptak festést, az orrtól kezdődően végigfutó racsingcsík meg extra.

Matchbox 2008 American Superfast MB-18 Alfa Romeo Giulia Sprint GTA '65

Mikor e sorokat írom, ömlik az eső, olyan szürkeség van, mintha október lenne. Fotózni kizárt, ezért egy jó régen elrakott, konzervkép köré írok körítést.

Sok dolgom nincs, hiszen a normál 1-75 (na jó, 1-100) verzió kapcsán már tárgyaltam a jármű történetét, a 2008-as Best of International változathoz pedig ellejtettem a szokásos dühtáncot a „Jól le vagyunk húzva, sállálállálá” című dalocskára.

A 2008-as amerikai Superfast változat kapcsán csupán annyi teendőm maradt, hogy felsoroljam a fenti változatokhoz képest mutatkozó eltéréseket. A leginkább szembeszökő az azoktól eltérő kerék. Nem nevezném rossznak, de a többi változaton lévő egyértelműen vagányabb. Ezen kívül hátra, a rendszámtábla helyére az „ALFA” szócska került – persze az lett volna a fura, ha azt írják rá, hogy „olasz kolbász”, vagy „sajtos makaróni”. Ennyi. Más eltérés, extra, hozzá adott érték a dobozt leszámítva nincs. Tessék kérem továbbhaladni, nincs itt semmi látnivaló! Sajnos.

2008-as Amerikai Superfast MB-18 Alfa Romeo Giulia Sprint GTA '65, NRFB.

Végre van egy jó kifogásom, hogy miért nem vettem ki a dobozból! Merthogy teljesen olyan, mint a korábban már tárgyalt verziók! Na jó, nem teljesen. Itt például látszik az eltérések 50 százaléka!

Ezen a képen nem pont nem látszik, de a rendszám helyén "ALFA" feliratot visel. Ez lenne az eltérések másik 50 százaléka.

Matchbox 2008 American Superfast MB-06 97 Land Rover Defender 110

Úgy akartam kezdeni, hogy „nem is olyan rég volt, amikor a legutolsó Landy verziót láthattátok itt”, aztán rájöttem, hogy rég volt, több mint két hónapja. Az akkor tárgyalt idei BoB változat alapján linkeltem – legalábbis remélem – az összes változatot az elpusztíthatatlan Landyból, amim csak van és az összes információt is, amit valaha is fontosnak gondoltam megosztani veletek. Mi több, ezt a szürke változatot is említettem. A tavalyi, amerikai kiadású Superfast változattal kapcsolatban is a régi nótát tudom csak fújni: Nem éri meg az extra árat az 1-75 sorozatban lévő változatokhoz képest. A kerekeken kívül sok izgalmasat nem tudok rajta kiemelni, azt meg kifejezetten bénának tartom, hogy a hátsó oldalablaknak festettek gumi kávát, a többinek meg nem.

2008 American Superfast MB-06 97 Land Rover Defender 110, NRFB.

Feketére kenték a csomagtartót és a benne lévő tárgyakat. "Egyes, leülhet!"

Ugyanakkor ez az első Landy, aminek kifestették a valóságban fekete, műanyag szipoltyúját. A kerekei is rendben vannak.

Matchbox 2008 USA Superfast MB-03 Hiway Hauler

Matchbox ügyekben lehet elfogultsággal vádolni – vállalom –, bár igyekszem őszintén leírni, ha valami nem tetszik, ha valaminek a minőségét nem látom arányban állni az árával. Az MB-43 Car Transporterről még 2007-ben vettem le a keresztvizet, mert bár akár jó is lehetne, a legnagyobb attrakciója, a „működő” plató az, ami pár percnyi rendeltetésszerű használatot bír csak ki a gyermekkorú kezei közt. Akkor elhatároztam, hogy én bizony ebből újabb példányért pénzt nem fogok adni, holott van belőle verzió bőven. (Areh gyűjteményében érdemes megnézni a fehér változatot, hogy milyen csálé még a fülkéje is, igazi szégyen.)

Abszolút sejthető a slusszpoén, lett egy újabb ilyenem. Két mentségem van: a teljes tavalyi amerikai Superfast sort megvettem és benne volt ez is, illetve a festésével tényleg igyekeztek feldobni, ami – be kell lássam – egészen jól sikerült is. Festést kaptak a világítótestek, köztük a platót merevítő íven trónoló fényhíd is, viszont a fülke tetején lévők már nem. Hatásosak a különböző feliratok, köztük az alig-alig olvasható méretű „utasokat szállítani tilos” a fülkén, vagy a platón, a mindkét oldalt meglévő üzemanyagtank feletti „csak dízelolaj”. Szeretem ezeket, feldobják a modelleket és erre még fehér alapon, pirossal „íródott” figyelmeztető táblák is kerültek, melyek olyan aprók, hogy már meg sem próbáltak valódi írást felvinni.

A modell minősége persze nem lett jobb, de nem hiszem, hogy a Superfastnál ez igazán számítana, szerintem nagy részük gyűjtőkhöz kerül – már csak az áruk miatt is. A „Hiway Hauler” névvel azonban nem vagyok kibékülve, újabb „írjatok rá valamit Tibi, mert nem vettük meg hozzá a licencet, azt jól van” elnevezés.

MB-03 Hiway Hauler, NRFB.

Az apró feliratok és a kifestett világítótestek sokat dobnak rajta...

...de a billenőplató erről is pillanatok alatt letörne, ha játszani kezdenének vele.

Matchbox 2008 USA Superfast MB-07 Desert Thunder V16

Vannak modellek, amiket nem szeretek és ezért nem fogom megvenni őket, akárhányszor is adják ki őket újra az 1-75 szériában. Kimaradnak, kész, nem fogok rosszul aludni attól, hogy mondjuk a 2008-as szériából nincs meg a hupilila földgyalu a zöldeskék kerekekkel, mint ahogy azért sem ejtek könnyeket, mert mondjuk az 1974-esből nincs meg az MB-49 béna chopper.

A Desert Thunder V16 pont ilyen. Nem adok érte többé pénzt, mert nem tetszik. Ez úgy csúszott be, hogy megvettem a teljes 2008-as amerikai Superfast sort. Benne volt, kikukázni már nyilvánvalóan nem fogom. Annyiban azért kicsit jobb, mint az előbb linkelt narancssárga tesója, hogy ezen már legalább van valódi céglogó. Amúgy? Azóta sem szerettem meg.

2008 amerikai Superfast, MB-07 Desert Thunder V16, NRFB.

Van rajta némi extra festés, tettek rá pár valódi céghez tartozó logót...

...de még mindig nem tudom szeretni.

Matchbox 2008 USA Superfast MB-02 Porsche 911 GT3

Porsche ügyekben lustán hátradőlhetek, hiszen e blog másik szerzője a típus lelkes rajongója, így a 911 GT3-ról már bővebben is olvashattatok e lapokon. Sőt! Szűkebben is. (OK, ez gáz volt, bocs.) Tavaly amerikai barátaink a helyi Superfast sorba is integrálták a kitűnő modellt. A hétköznapi 1-75 változathoz képest igazán lényegi eltérés nincs. Más a hátsó rendszámtábla felirata, a nagyon szép árnyalatú kék fényezés és a spéci felnik. Ami 911 GT3-at én láttam a Matchboxtól, azokon minden alkalmazott felni jól mutatott, szerintem ezek is nagyon jól állnak neki. A „megéri-e az extra árat” kérdést most ne feszegessük, több mint elégszer átrágtuk ezt és a helyzet nem sokat változott azóta sem.

2008-as amerikai Superfast MB-02, Porsche 911 GT3.

Szép a fényezés árnyalata...

...és a felniké is. Egyébiránt csak a hátsó rendszám tér el az 1-75-től.

Matchbox 2008 USA Superfast MB-09 '63 Cadillac Hearse

Annyit szapultam már a szokásos 1-75, vagy 1-100-as sorozatoknál lényegesen drágább spéci kiadásokat azért, mert nem, vagy csak alig nyújtanak többet azokhoz képest, hogy igazán itt az ideje, hogy üdítő kivételt mutassak meg.

Az abszolút vitatható, hogy egy gyerekeknek szánt kisautó sorozatban van-e keresnivalója halottaskocsinak, de az viszont biztos, hogy az 1963-as Cadillac pompakocsi eddig megjelent összes színvariációja a kötelező fekete, fehér és ezüstszürke bizony mind piszok jól sikerült. (A típusról a lényeges és érdekes infók megtalálhatóak az előbb linkelt postok közül a legelsőben, legalul.) Azt is emlegettem már, hogy a szenteknek bizony maga felé hajlik a kezük a tengerentúlon is, merthogy a tavalyi amerikai Superfast sorban bizony olyan modellek is vannak, amik után hosszú nyálcsíkot húztam magam után, mint a csiga. Nézzétek meg a képeket és egyet fogtok érteni velem: Ilyen modellekért örömmel fizetjük ki a spéci szériák két-háromszoros árát!

A 2008-as amerikai Superfast sorozat egyik gyöngyszeme az 1963-as Caddy pompakocsi.

Mintha nem is ugyanaz a modell lenne, mint ami az 1-75 szériában is szerepel.

A hátulján a felirat easter egg-nek is felfogható - részletek alább.

A fehérfalú abroncsok igazi telitalálat! A tető festése nem hiszem, hogy sok tapogatást kibír, de ez nem is játékszer. Amúgy a fekete rész tapintásra nagyon fura, nem az a síma, mint amit megszoktunk.

"Restless Hearse Faciliators" Húha, na ennek a kibogozása nem egyszerű. A "Nyughatatlan Hearse" kicsit morbid szóvicc, a nyughatatlanról nem kell magyarázni, hogy a békében nyugvásra rímel, a Hearse-t meg már kibogoztam itt. A "Faciliators" meg valami olyasmit tehet, hogy "teljes körű szolgáltatást nyújtók". Tessék észrevenni a kifestett hátsó világítótesteket is!

Matchbox 2008 USA Superfast MB-01 Bentley Continental GT

Bentley Continental GT kérdésben jól tájékozottak kell, hogy legyetek, mert foglalkoztam a 2008-as Best of British sorozatban megjelent verzióval, meg a 2008-as 1-75 szériában lévővel is – pont egy posttal ezelőtt. (Ha most tévedtetek volna ide először, akkor javaslom, hogy vessetek egy pillantást az előbb linkelt postokra.) Nos, egy kicsit fokozom a hangulatot a tavalyi, amerikai Superfast szériában megjelent változattal!

Pár rövid mondat erről a szériáról: két darabot már láthattatok itt ebből a húsztagú sorozatból, lévén sikerült fülön csípnem őket egy Wal-Mart-ban tavaly. Akkor még nem tudtam, hogy ezek az amerikai, csak abban a hypermarket láncban kapható Superfast kiadáshoz tartoznak. Miután Matchbox kolléga felvilágosított, beszereztem a segítségével a teljes szériát, szóval szépen-lassan csepegtetem majd ezeket a járgányokat is.

Az eredeti autóért sohasem voltam oda, de a helyzet a héten romlott. Láttam az utcán egy német rendszámú, a barna egy borzalmasan csúnya árnyalatára festett darabot. A Matchbox interpretációja nem pontos – szépíti az eredetit –, nem adja vissza a magasan futó övvonalat. Az azon az autón lévő alacsony oldalfalú gumikkal szerelt nagy felnik még hangsúlyosabbá tették ezt a részletet. Egy szó jutott az eszembe róla: versenymozdony. Ez úton kérem a versenymozdonyok elnézését azért, hogy ilyen pejoratív módon emlegettem őket. Szóval a Volkswagen-Bentley-n nem látok semmi eleganciát, vagy szépséget, a kortárs Aston Martin-ok, Jaguar-ok sokkal szebbek!

A Mattelnél a szenteknek maguk felé hajlik a keze és a spéci sorozataikkal is leginkább maguknak kedveznek. A náluk futó tavalyi Superfast sorban lévő Bentley Continental GT legalább egyetlen, apró, de annál szebb részletben eltér a többi inkarnációtól: krómcsík öleli körbe az oldalablakokat! Ha megnézitek a fentebb már linkelt BoB-verzióról szóló postban lévő videót, akkor látni fogjátok, hogy az eredetin is ott ez a részlet. Az apró pluszt azonnal lerontják azonban a létező legocsmányabb, bling-bling diszkófelnik. Ezekért kár volt! További eltérés? Ja, igen! Ez zöld. Amúgy teljesen olyan, mint az összes többi Matchbox Bentley Continental GT. Tulajdonképpen ezeknek az amcsi Superfastok-nak a dobozai nyom nélkül zárhatóak és nyithatóak, de eddig nem vitt rá a lélek, hogy felbontsam őket. Később lehet, hogy ráveszem magam – különösen ha olyan részlet lesz egy-egy modellen, ami érdemesebb lesz alaposabban szemügyre venni.

2008-as amerikai Superfast, MB-01 Bentley Continental GT, NRFB.

Iszonyúak ezek a felnik!

A krómcsík az oldalablakok köré szép részlet. Ezen és a British Racing Green festésen kívül azonban semmiben sem különbözik a többi Matchbox Continental GT-től.

Matchbox 2008 USA Superfast MB-10 Audi RS6 Avant

Lehetséges, hogy én fordítva vagyok bekötve gyárilag, de valamiért mindig is szerettem a kombikat. Az Alfa 156 Sportwagon óta meg képes vagyok őket sportosabbnak látni, mint egy lépcsőshátút. Ha ezt összepakolom azzal, hogy kedvelem a sleepereket – a külsőleg képességeikből semmit sem mutató, sőt azokat titkoló autókat –, akkor máris megvan a nekem való ideális autó: Audi RS6 Avant. Bár a Top Gear-ben épp mostanság fejtették ki az autós tévéműsorok istenei, hogy az Egyesült Királyságban azok a… Hű… Szóval ők a „cock” kifejezést használták, ami egyfelől a hímnemű baromfit jelenti, másfelől meg azt akit mink itten a keleti végeken f***nak mondunk, de mivel a Matchbox Memories egy családbarát weboldal, ezért nem írok le olyat, hogy f***, legyen mondjuk… Hmmm… Kuki! Szóval a hülyenapszemüveges, belőttsérós, nagykarórás kukik ott náluk, Angliában BMW-ből Audiba ültek át, ezért végre lehet venni normális népeknek is BMW M3-at. Ez engem mit sem akadályoz abban, hogy tessen az Audi RS6 – főleg ha kombi. Ők a rossz oldalon ülnek az autóban, rossz oldalon hajtanak és a rossz oldalon is előznek, hajam már rég nincs annyi, hogy be lehessen lőni, hülyenapszemüvegem sohasem volt, nagy órát meg egyre ritkábban hordok, szóval nem fognak összekeverni a kukikkal. Az RS6 Avant egyértelműen a „kéne” kategória. Persze azt is tudom, hogy az autószexuálisok éjjel, szembeszélben, egy kilométerről kiszúrják az RS6-ost, de nem annyira autószexuálisok megtévesztésére még mindig kitűnően alkalmas, főleg az Avant, amibe meg bele lehet pakolni hátra kutyát, ródlit és hobbibetont – esetenként nem csupán vagy-vagy alapon.

Az Audi RS6 történetéről jó szívvel tudom ajánlani a Wikipédia ide vonatkozó bejegyzését. Mindazoknak, akiknek nem fűlik a foga az információhegy megmászásához úgy tudnám összefoglalni az autót, hogy egy mind a négy kereket állandóan hajtó és kormányzó, ikerturbóval töltött autóipari elmebaj, döbbenetes teljesítménnyel és az összes, hárombetűs rövidítéssel jelölt autós elektronikai gizmóval amit csak fel tudtok sorolni, meg még párral, amit nem. Ebből kifolyólag a megkímélt állapotú, használt RS6 gyakori, mint a piros-pöttyös holló bikiniben. Aki ilyet vesz, az biztos nem vidéki állatorvos, aki csak a piacra jár vele. A nevében az RS sem éppen arra utal, hogy az óránként 130 kilométerórát soha át nem lépő emberek járnak ilyesmivel. Nem, nem „rohadtul sebes” az RS, bár olyasmi, hanem a „Renn Sport” rövidítése, amit hibásan versenysportnak szokás fordítani – én is ebben a tudatban éltem sokáig – de egy kedves barátom a közelmúltban felvilágosított, hogy Goethe nyelvén ez motorsportot jelent.

Térjünk át a nekünk, földi halandóknak megvásárolható árú, nullkilométeres Audi RS6 Avant inkarnációra, a Matchboxra! Ami 2006-ban először megjelent az 1-75 sorozatban a tengeren innen mint MB-5, az az RS6 Avant első generációja, a 2002-2004 között gyártott megtestesülése. Azóta számtalan és egy változata jelent meg változatos színekben, az 1-75 sorozatban, de tízes – és tán hármas – pakkban is. Idén egyenesen MB-36 és Ikarus256 kolléga fel is villantja egy madártávlati kép erejéig, meg pár változatát a rendszámmegfejtős postokban. Ami nekem megvan és az alábbi képeken látszik, egy amerikai kiadású Superfast, ami még májusban csatlakozott hozzám egy hipermarketben. Bevallom, nem tudom mikori kiadású, én 2007-et tippelek, de egyszerűen képtelen vagyok kitúrni az információt, bár valószínűleg az mbxforum.com tartalmazza, csak éppen ez a világ legbénábban kereshető információ tárháza. Elég kritikus tudok lenni a különböző kisautó értelmezésekkel, de ennek nem látom kirívó hibáját. Szép a festése, szépek és megvannak az apró részletek, a beltér igényes, még belső visszapillantó tükre is van, a csomagtartót egy elhúzható rolóval álcázták; megkockáztatom, hogy ez az egyik legszebben kidolgozott Matchbox az utóbbi időben, a Dodge Magnummal tudnám egy lapon emlegetni. Kicsit melengeti a lelkem, hogy Areh mester RS6 Avant flottájából hiányzik az én verzióm. Az viszont bosszant, hogy az „S-1681ST” rendszámot semmi érthetőre nem vagyok képes kikódolni Ikarus256 kolléga módszerével, pontosabban sem a „SAFHAST”, „SPHAST” kifejezések nem kongatják meg a kis harangocskákat a koponyámon belül, de talán majd Ti kifundáljátok, hogy mi akar ez lenni. Már arra is gondoltam, hogy rendszám kis piros gombóca is betű akar lenni – nevezetesen O – és akkor „SOPHAST” jön ki, ami a „So Fast”, azaz „oly(an) gyors” nagyon torzított egy formája, de ez elég hajánál fogva előhúzott ötlet. Ti jöttök!

Ez a videó itt közel sem típushelyes, merthogy az Audi RS6 Avant friss, idén bemutatott változatáról szól, de Top Gear, ad valami fogalmat ennek a báránynak látszó farkasnak a mibenlétéről, de legfőbbképp VADÁLLAT!

Amerikai Superfast kiadás az Audi RS6 Avant-ból.

Úgy sejtem, hogy 2007-es kiadás, de ez közel sem biztos.

Ki lehetne bontani a dobozból nyom nélkül, de egyszerűen nem visz rá a lélek, marad NRFB.

Akármelyik részletét nézem...

...szerintem hibátlan.